

Gyümölcs – zöldség – déligyümölcs

A papaya valószínűleg Mexikó déli részéről és Közép- Amerikából származik. Először az indiánok termesztették és az európaiak terjesztették el. A 16. század közepén a spanyol tengerészek vitték Manilára. Onnan jutott el a papaya a Föld többi trópusi térségébe.
A növény a botanika szemszögéből nézve elfásult gyógynövény — levelei simák, hosszú nyelűek, akár 60 cm hosszúak, bóbitája úgy néz ki, mint egy óriási petrezselyemcsomó. A papaya fája olyan egyenesen nő, mint a gyertya, magassága akár a 20 métert is elérheti, és kis oldalágak, vagy gallyak tarkítják. A gyümölcs a levelek alatt csüng, körbe a törzs körül, általában körte formájú.
A trópusi és szubtrópusi területeken, az egész világon elterjedt.
Egész évben szállítják repülőn, vagy hajón, Braziliából, Costa Rica-ról, Kenyából, és az Elefántcsontpartról. A legjobb gyümölcs Tájföldről származik.
Nyersen gyümölcsként fogyasztható, vagy gyümölcssaláta, illetve kiadós saláta készíthető belőle. Püré formájában krémek és italok készítéséhez. Párolva kompót, vagy befőzve lekvár alapanyaga lehet.
Az érett, egészben hagyott gyümölcs max. 2 napig tárolható hűvös, inkább nedves helyen. Az érett gyümölcs húsából citrusfélék levével elkeverve püré készíthető, vagy lefagyasztható. A felszeletelt érett gyümölcsöt javasolt fóliába csomagolni, ám így is csak néhány napig áll el hűtőszekrényben. Utóérés: szobahőmérsékleten, max. 8 napig.