

Gyümölcs – zöldség – déligyümölcs

A narancs eredetileg Dél- Kínából és Ázsia délkeleti részeiről származik. Európába a 15. század második felében került. Kolombusz Kristóf 1493-ban, második útja során narancsmagokat vitt magával a Kanári- szigetekről Haitire. Onnan terjedt el a növény az egész karib térségbe, és 1518-ban Mexikóban, valamint 1565-ben Floridában termesztették először. A kereskedelmi célú narancstermelés Spanyolországban 1792-ben, Olaszországban 1870-ben kezdődött meg.
Természetes környezetében a legszebb gyümölcsfának számít, akárcsak a citrom cserjéje. A 4 - 8 méter magasra megnövő fa erős, sötétzöld levelekkel, és nagy, fehér virágokkal rendelkezik, ez utóbbi intenzív illata az érett gyümölcsre emlékeztet bennünket.
A narancs világszerte a legfontosabb, és legnagyobb mennyiségben termelt citrusféle, ültetvényei mindenütt megtalálhatók a trópusokon és a szubtrópusokon. A kb. 1000 faj közül elsősorban a hagyományos, kerek narancsot, a navel-, a vér-, és a cukornarancsot kultiválják. Az északi félteke citrustermelő országaiban a fa tavasszal virágzik, a termés télen érik be, és téli narancsként dobják piacra. Az Egyenlítőtől délre pedig éppen fordítva van: Brazilia, Ausztrália és Dél-Afrika nyári narancsot szolgáltat.
A narancs egész évben kapható a boltokban: a téli narancs novembertől júniusig a földközi-tengeri országokból származik, a nyári fajtát júniustól novemberig Dél- Afrikából, Braziliából és Argentínából importálják. Csak a vérnarancs szezonja korlátozott, mert ezt a fajt a trópusi tengerentúli országokban nem termesztik.
Nyersen gyümölcsként és édes ételek készítésekor használható fel. Befőzve lekvár alapanyaga, kifacsart leve ital vagy szósz lehet. Lereszelt héját fűszerként használhatjuk.
Kb. 6 napig szobahőmérsékleten eltárolható. Mint minden más citrusfélére, a narancsra sem jellemző a tárolás közbeni, szedés utáni beérés.