

Gyümölcs – zöldség – déligyümölcs

Az eredeti kínai mandarin valószínűleg Indokínából származik, és innen terjedt át Indiába, Sri Lankára és a Fülöp- szigetekre. Sokáig csak Kínában és Japánban kultiválták, végül a 19. században került Európába, ezt követően pedig az Egyesült Államokba.
Ma már a különféle mandarinfajokat világszerte termesztik, vagyis minden földközi- tengeri országban megtalálható, de Észak- és Dél- Amerikában, Dél- Afrikában, Ausztráliában és természetesen délkelet- ázsiai hazájában is.
Maga a mandarin kifejezés az idők folyamán gyűjtőfogalommá vált, különböző fajtákra és nemesített formáira is használják. A hagyományos értelemben vett mandarin sárgás- narancssárga, és zamatos, azonban sok magot tartalmaz.
A mandarin örökzöld, 2 - 8 m magasra megnövő, tövises bokrokon vagy fákon nő. Mivel meglehetősen érzéketlen a hideg levegőre, a Földközi- tenger térségében is megél. A növények egy olyan csoportjába tartozik, amely számos variánst számlál. Vagy véletlen természetes mutáció, vagy előre megtervezett nemesítés eredményeként jött létre. Valamennyi fajta rendelkezik az alábbi jellemzővel: kisebb, mint a narancs, könnyebb meghámozni, és 8- 12 gerezdje könnyebben elválasztható egymástól.
A mandarin termesztése sajnos folyamatosan csökken. Bár a termés zamatosabb, mint a klementin bármelyik újabb fajta nemesítése vagy keresztezése, de sok magot tartalmaz. A mag nélküli típusai az igazán keresettek.
November és február között Olaszországból, Marokkóból és Spanyolországból.
Az érett gyümölcs kb. 3 napig tárolható el szobahőmérsékleten. Mint minden más citrusfélére, a mandarinra sem jellemző a tárolás közbeni, szedés utáni beérés.