

Gyümölcs – zöldség – déligyümölcs

A ma ismert kultúráfonya valószínűleg a nagytermésű amerikai áfonyából (Vaccinium corymbosum) és a kis cserjéjű, édes áfonyából származik (Vaccinium angustifolium).
A kultúráfonya szintén a hangafélék családjába tartozik, és az erdei áfonya egyik kitermesztett formája. A vadon termő fajtákkal ellentétben a kultúráfonya bokron terem, amely akár 2 méter magasra is megnőhet.
A kultivált áfonya termése 10 - 25 mm nagyságú, és csak alig valamivel nagyobb, mint a vadon termő erdei áfonya. Aki kultúráfonyát fogyaszt, annak nem kell attól tartania, hogy fogai kékre színeződnek. Az erdei áfonyával ellentétben gyümölcsének húsa világos és leve nem fog.
Igazán élvezetet a fanyar- savanykás ízű kultúráfonya jelent. Mivel magasabb a cukortartalmuk, mint vadon termő rokonaiknak, leve megkocsonyásodhat, és kitűnő lekvár készíthető belőle.
Európában csak a 20. század második felétől kezdve termesztenek áfonyát. Az első, és máig legnagyobb európai termőterülete a lüneburgi róna (német: Lüneburger Heide).
Tavasszal Spanyolországból, a téli hónapokban Chiléből, Argentinából, Új-Zélandról, Ausztráliából és Dél-Afrikából.
Június elejétől szeptember végéig.
A kultúráfonya termése értékes citrom-, alma-, és más gyümölcssavakat tartalmaz, gazdag ásványi anyagokban, elsősorban vasban, cserzőanyagokban és vitaminokban. Ezenkívül magas az áfonya antocián tartalma. Ez erősíti az immunrendszert, és jelentősen késlelteti az öregedési folyamatokat.