Klementin

Klementin

Plural:
Klementin
Család:
Rutaceae – Rutafélék
Faj:
Citrus reticulata × Citrus aurantium

Eredet

Hogy az édes mandarin és a keserű narancs keresztezése a természetben bekövetkező véletlen, vagy egyszerűen a nemesítési kísérletezések eredménye, éppoly vitatott mind a mai napig, mint ennek a különösen kedvelt gyümölcsnek a „születési éve”. Állítólag egy katolikus pap, Clément Rodier termesztett először klementint, 1890 környékén; más források szerint a 20. század elején kertjében talált rá. Egy harmadik változtat szerint a klementint 1912-ben fedezték fel, egy véletlen folytán. Ami biztos, hogy Algériából származik, és egy Père Clément nevű apátról nevezték el.

Növény

Örökzöld, nagyon tövises bokrokon, vagy fákon terem, akárcsak a mandarin, és számtalan változata ismert. A klementin sűrű lombozatú, közepes nagyságú fán terem, amely egyenletesen bőséges termést hoz.

Termesztés

A klementin világszerte mind a termesztés, mind a kedveltség tekintetében az élen áll valamennyi mandarinféle között. A legjobb minőségű klementin Nyugat-Marokkó partvidékéről származik.

Import

Októbertől januárig, a szállító ország többnyire Spanyolország, ezenkívül Marokkó, Algéria, Olaszország, Izrael és Törökország.

Termés

Ehető:
a gyümölcshús
Élvezhetetlen:
a feldolgozott héj
Illat és íz:
mint a citrusféléké általában, édes, de ugyanakkor kellemesen savanykás
Különlegessége:
többnyire mag nélküli
Méret és forma:
mint a mandariné
Héja:
sötét narancssárgától rozsdaszínűig
Gyümölcshús:
narancspiros és nagyon zamatos
Érett állapotban:
a héja könnyen lehúzható, a gyümölcs húsa harmonikusan édes- savanyú
Túlérett gyümölcs:
a gyümölcshús kiszárad
Éretlen gyümölcs:
a héja zöldes, nehéz leválasztani a gyümölcshústól, a termés savanyú

Felhasználás

Nyers állapotban édes ételekhez gyümölcsként, és saláták készítéséhez.

Tárolás

Az érett gyümölcsöt szobahőmérsékleten. Mint minden más citrusfélére, a klementinre sem jellemző a tárolás közbeni, szedés utáni beérés.