

Gyümölcs – zöldség – déligyümölcs

A guave abból a térségből származik, ami egy széles sávként terül el, Mexikóból kiindulva, a nyugat- indiai szigeteken keresztül húzódik, és egészen Braziliáig tart. Nyilvánvalóan már nagyon régóta termesztik; 1526-ban a spanyol Gonzalo Fernández de Oviedo már említést tesz természetrajzi leírásában a kitermesztett, nemesített fajokról, amelyet az indiánok ültettek. A spanyolok vitték el a gyümölcsöt a Fülöp- szigetekre, Indiában pedig a portugálok vezették be. Az első, kereskedelmi célú guave- ültetvényt 1912-ben Floridában nyitották meg.
Az eredetileg 3 - 10 m magasra növő, erősen ágasbogas fát az ültetvényeken csak bokor méretűre engedik megnőni. Kis, fehér virágaiból — melyben a portok, mint vékony levelek állnak a viráglevelek felett — fejlődik ki a termés, mely fajtától függően nagyon eltérő formájú, színű és ízű.
Ma a guave a trópusok és szubtrópusok valamennyi országában megterem. Kis és nagy, édes és savanyú, mag nélküli és kevés magot tartalmazó fajtáit kultiválják.
Egész évben Kolumbiából és Brasiliából, a fehérhúsú guavét ősszel Izraelből, a piroshúsút többnyire Dél- Afrikából. További szállítók: Tájföld, India és Pakisztán.
Nyersen gyümölcsként fogyasztható, vagy gyümölcssaláta, illetve kiadós saláta készíthető belőle. Ledarálva gyümölcsszószok, krémek és italok készítéséhez. Párolva kompótként tálalható.
Az érett gyümölcs max. 2 napig áll el hűtőszekrényben. Minden esetben el kell különíteni a többi gyümölcstől és élemiszertől. Utóérés szobahőmérsékleten.