Eper

Eper

Szinonímák:
Eper, ananászeper, kerti eper
Plural:
Eper, ananászeper, kerti eper
Család:
Rosaceae – Rózsafélék
Faj:
Fragaria ananassa

Kicsi, piros és édes — egyszerűen ellenállhatatlan. A legtöbb osztrák egyszerűen „falja” az epret. A valóban fenséges zamatú eper belföldi területekről származik.

Eredet

A kerti epret véletlenül fedezték fel Franciaországban, a 18. században. A nagytermésű, ám viszonylag íztelen Chile-eperrel — amely 1712-ben került Európába, és Dél- Chilében, Peruban, Kaliforniától Alaszkáig és a Hawai szigeteken elterjedt — termékenyítették meg a kis, jóízű skarlátepret (?), ez utóbbi 1623-ban került Európába. Bár ez a keresztezés nem volt szándékos, mégis sikeresnek mondható, mert az utódok a szülők valamennyi jó tulajdonságit egyesítették magukban. Ezzel egy új kultúrnövény született, a kerti eper. Az epertermesztés ekkoriban elsősorban a ház melletti, illetve a kastélyok kertjeire korlátozódott. A kínálat nagy részét francia, angol és néhány német faj tette ki.

Az első ananászepret 1870-ben Wiesenben (Burgenland tartomány) ültették. Mivel a bécsi piacokon jól eladható volt, az epertermesztés egyre nagyobb jelentőséget vívott ki magának. 1910 és 1922 között Wiesenben még egy „Állami Kísérleti Kutatóállomás” is működött, amely kizárólag az Ananas (ananászeperrel) foglalkozott. Az akkoriban elterjedt fajtái: Konsum, Laxtons Noble (köznyelven: „A kerek”), Spaete von Leopoldshall, Königin Louise (köznyelven „A Madlische”), Perle von Gotha, Riese von Thüringen, és a Riese von Harzland. Az 1920-as években a Madame Moutot (köznyelven „Paradeiser”) lett a legfontosabb fajta.

Növény

Az eper növénye kedveli a kiegyensúlyozott éghajlatot, és enyhén savas kémhatású földben termesztik.

Termés

Az eper a botanika szemszögéből nézve évelő növény, termése áltermés. A termések fajtától függően eltérő formájúak és méretűek. Az eper színezete világos piros vagy sötétpirosas, többé- kevésbé kemény és lédús.

Íz

Az eper egyik legnagyobb érdeme egyedülálló zamata.

Termesztés

Ma epret szinte a Föld valamennyi országában termesztenek, a szubtrópusoktól kezdve egészen a sarkvidéki területekig.

Import

Az EU négy legfontosabb exportőre: Spanyolország, Olaszország, Franciaország és Németország.

Érés

Az epret lehetőség szerint teljesen érett állapotában kell leszüretelni, ez azt jelenti, hogy csak az az eper rendelkezik a tipikus eperízzel, amely nem tartalmaz fehér színű részeket.

Szállítás és tárolás

Az epret nagyon óvatosan kell szállítani. Nagyon érzékeny a nyomásra és gyorsan rothadni kezd, ha a gyümölcsöt sérülés éri. A teljesen ép termések tárolhatósága fajtánként jelentős eltéréseket mutat, optimális esetben, azaz 0 és 2 °C között, 90 és 95 %-os páratartalom mellett is csak 3 és 5 napot tesz ki. Az epret javasolt nem sokáig tárolni, hanem gyorsan elfogyasztani, mert hamar elveszíti finom zamatát.

Jelentősége az egészség szempontjából

Az eper serkenti az emésztést és a veseműködést, erősíti az immunrendszert, tisztító folyamatokat indít meg, és segíti a sejtfejlődést. Vastartalma miatt jó a vérszegénység, valamint a köszvény és tuberkulózis ellen. Termése gazdag ásványi anyagokban (kálcium, kálium, foszfor és különösen a vas), gyümölcssavban, A provitaminban, B1 és B2 vitaminban, és mindenekelőtt C-vitaminban.

Néhány embernél sajnos eper-allergia alakulthat ki (hólyagos bőrkiütés, csalánkiütés). Ez nem más, mint a gyomorideg zavara, amely elkerülhető, ha az epret átpaszírozzuk és egy kevés kálciumot adunk hozzá.