

Gyümölcs – zöldség – déligyümölcs

Közép- Ázsia vidékeiről került a dió a Földközi- tenger térségébe. 280 körül a rómaiak a szőlővenyigével együtt hozták a diófát Európába.
A diófa kedveli a száraz és meleg klímát. Csonthéjas gyümölcsének vastag, zöld, rostos külső héja van és rücskös belső héja, ami egy magas zsírtartalmú, ehető dióbelet tartalmaz. Ez a jól kiformált, fehéres- sárgás bél fanyar- édes ízű, és egy aranybarna hártya borítja. A külső héj addig veszi körül, amíg teljesen meg nem érik. A friss diót ajánlatos hamar elfogyasztani. A vékony hártya, ami a tulajdonképpeni dióbelet körbeveszi, keserű ízű, ezért fogyasztása előtt érdemes eltávolítani. A diófa életkora akár a 200 évet is elérheti.
A diót óvatosan ki kell szárítani, ha hosszabb ideig szeretnénk tárolni.
A Földközi- tenger országai, Kalifornia és Chile a diófa legfontosabb kitermelő országai.
Dió egész évben kapható, főszezonja azonban október és január között van.