

Gyümölcs – zöldség – déligyümölcs

Avokádót már 8000 évvel ezelőtt termesztettek Mexikóban és Guatemalában; neve az azték (nahuatl) ahuakatl szóból származik. 1600 körül hozták az európaiak Dél- Spanyolországba, 1833-ban Floridába, végül a 19. század közepén Kaliforniába és Ázsiába. A termés, amelyet ma fogyasztunk, három ősi formából alakult ki: a mexikói fennsík zsíros, vékony héjú változatából, a közép- amerikai fennsíkon található Guatemala-i durva héjú típusból, és a nyugat- inidiai típusból, mely sima, bőrszerű héjú, nagy magokat tartalmaz, és a közép- amerikai mélyföldről származik.
Az avokádó 10 - 20 méter magas fán terem, a falevelek sötétzöldek, nagyon erezettek — ez is a babérral való rokonságra utal. A kultúrtermelés során a fákat csak 5 méter magasra hagyják nőni, és így könnyítik meg a szüretelést. Az apró, sárgászöld virágok dús, összetett fürtöt alkotnak. A fürtök száma olyan nagy, hogy átlagosan 5000 virágból csak egyeten termés alakul ki. Az avokádó csonthéjas gyümölcs, magja hasonlít a sárgabarackéhoz, és a mag fajtától függően akár 20 cm nagyságú is lehet.
Típustól függően az avokádó a trópusokon és a szubtrópusokon terem: a mexikói avokádó akár a -3 °C-os hideget is elviseli, és a Földközi- tenger vidékén is megterem. A nyugat- indiai típus ezzel szemben trópusi meleget igényel. A fák viszonylag ellenállóak a kártevőkkel szemben, így az avokádó ültetvényeken alig használnak növényvédő szereket. Fajtától függően a termést 9 - 18 hónappal a virágzás után szüretelik, amikor már megértek, de még kemények.
Egész éven át, valamennyi földrészről.
Nyersen citromlével, borssal és sóval, a belseje kikanalazható, felhasználható gyümölcs- és kiadós saláták készítéséhez, ledarálva krémekhez, vagy italokhoz, adott esetben leves is készíthető belőle.
A tojáslikőr holland neve — Avokaat — az avokádóból származik. Eredetileg az indiánok főztek az avokádóból krémes — tejszínes likőrt, de az európaiaknak tojással kellett pótolniuk a trópusi gyümölcsöt.